Luxor Théba csontjaira épült, amely Egyiptom fővárosa volt az Újbirodalom tetőpontján, és a város ma is őrzi a Nílus ősi logikáját: az élők a napkeltés keleti parton, a halottak a naplementés nyugatin. Gyakran nevezik a világ legnagyobb szabadtéri múzeumának, és nehéz vitatkozni az állítással, amikor egyetlen város néhány kilométeren belül foglalja magában Karnakot, a Királyok völgyét és Hatsepszut templomát.

A keleti parton Karnak a valaha épült legnagyobb vallási együttes — Nagy Oszlopcsarnoka 134 kolosszális homokkő oszlop megkövült erdeje —, Luxor temploma pedig a modern várost horgonyozza le, lélegzetelállító látvány, amikor sötétedés után reflektorfénybe borul. A kettőt egykor a Szfinxek sora kötötte össze, a 2,7 kilométeres felvonulási út, amelyet 2021-ben nagy pompával nyitottak meg újra, és amely ma a város kiemelt sétája. Kelj át a nyugati partra, és a regiszter templomról sírra vált: 63 fáraó, köztük Tutankhamon nyugszik a Királyok völgyének élénken festett, sziklába vájt kamráiban, miközben Hatsepszut oszlopsoros teraszai egyenesen a sziklafalakból emelkednek ki Dejr el-Bahariban, és a Memnón-kolosszusok őrködnek a megközelítés fölött.

A jellegzetes luxori élmény mindezek fölött lebeg: egy hőlégballon hajnalban, amint a thébai nekropolisz fölött sodródik, miközben az első fény lángra lobbantja a templomokat, a folyót és lent a völgy zöld sávját. Utána a város nílusi ütemre lassul — feluka a Banán-szigetre, tagine egy felújított 1930-as évekbeli polgárházban, naplemente a korzón, ahol Howard Carter egykor bejelentette az évszázad felfedezését.