Sahl Hasheesh a Vörös-tenger legszándékosabban tervezett öble — egy mestertervezett üdülő Hurghadától délre, egy nagyszerű strandfélhold és egy ünnepélyes óvárosi sétány köré rendezve, amelyet úgy építettek, hogy évszázadokkal régebbinek tűnjön, mint amennyi. A hangulat összeszedett és kissé színpadias: árkádos sétányok, kupolák és egy hosszú tengerparti sugárút, amely vonzza az esti tömeget, mindez a csendes, szelíden lejtő vízre nézve. Olyan hely ez, amely a dizájnos könnyedségre, semmint a nyers szélekre épült — manikűrözött strandok, csupa lakosztály szállodák, és egy öböl, amely elég védett ahhoz, hogy az úszás derűs maradjon. Kuráltnak érződik, és mentegetőzés nélkül annak, ami épp a bája.

Az öböl jellegzetes vonzereje közvetlenül a part előtt fekszik: a Sunken City, egy kifejezetten erre épített víz alatti látványosság másolatszobrokból, oszlopokból és romokból, sekély vízbe süllyesztve, hogy a búvárúszók és búvárok elsiklassanak fölötte — egy egyiptológiai fantázia a felszín alatt, könnyen elérhetően egyenesen a strandról. Túl rajta a természetes háziznátony fut az öböl pereme mentén a zátonyhalak és korallfejek szokásos szereposztásával. A szárazföldön az óvárosi sétány a társas gerinc, éttermekkel és kávézókkal szegélyezve, míg a The Oberoi Beach Resort állítja fel a luxus mércéjét csupa lakosztályos elrendezésével és a dizájnstrandok saját szakaszával.

A hűvösebb órákban a sétány életre kel — családok sétálnak a tengerparton, a sült tenger gyümölcseinek illata sodródik az éttermekből, lámpák izzanak az árkádok mentén. Az öböl előtti vízisportok kajakokkal, paddleboarddal és könnyű búvárúszó-kirándulásokkal töltik meg a fényes délutánokat, és a védett víz azt jelenti, hogy még az ideges úszók is boldogan gázolnak be. Sahl Hasheesh nem a hitelességet hajszolja; valami mást kínál — a Vörös-tenger sima, jóképű, kis stresszű változatát, ahol a nap legnehezebb része annak eldöntése, melyik teraszon vacsorázz, ahogy a fény borostyánszínűvé válik a víz fölött.